Mit érdemes tudni a cajonról?

A cajon a legszélesebb körben használt afro-perui hangszer a 20. században.
Ide kattintva megtekinthető a wikipédia leírása a cajonról.
A cajon népszerűsége 1850-es évektől napjainkig töretlen. A ma is használt cajon dobformát 19. század végén cajon játékosok kísérletezték ki.

A cajon eredete

Azt tudjuk, hogy a cajon dobot rabszolga zenészek használták a spanyol gyarmatokon. Alapvetően két egymást kiegészítő cajon születés legenda létezik:

A cajon közvetlen leszármazottja a Nyugat- és Közép-Afrikai doboknak.

Az Afrikából elhurcolt rabszolgákat a perui ezüst-és aranybányákban dolgoztatták, ellenben a fizikumuk erre nem volt alkalmas, nem bírták a nagy magasságot és százaival haltak a szerencsétlenek. Átvitték hát őket az enyhébb éghajlatú cukornád ültetvényekre, ahol aztán megszületett az afro-perui zene és tánc. Jobb híján hajóládákon doboltak, ezek tekinthetők a cajon ősének.

Egy másik elmélet szerint a gyarmati tilalmat játszották ki.

Az afrikai rabszolgák nem zenélhettek, és széknek, ládának álcázott cajont készítettek, így a hangszert nem lehetett azonosítani. Valószínűleg e két tényező együttesen alakította ki a cajon dob formáját.

A cajon és a flamenco találkozása

Kezdetben Tondero és Zamacueca táncok alá adta a ritmust a cajon dob. Ma már a kubai és perui zene része a cajon. Az 1970-es években Paco de Lucía legendás spanyol gitáros peruban járt zenekarával. A spanyol nagykövet szervezett egy partit, ahol Caitro Soto, az egyik legjobb perui ütős is jelen volt. Lucía egy cajonnal tért haza, és a flamenco zenében sikert aratott a hangszer. A flamenco cajon hangzását gazdagítják különböző fém tárgyak használatával, főként gitárhúrt, csörgőket vagy dob pergőt helyeznek az ütőfelületre, így  a hangja  hasonlít egy pergődobhoz.

Cajon készítése

Test: rétegelt falemezből ragasztott doboz hanglyukkal, mely lyuk mérete befolyásolja a hangzást. Ált 12 cm átmérő.

Ütőlap: a cajon előlapja a legkeskenyebb lemez, 2-4mm, melyet hagyományosan szögekkel, ma csavarokkal és estenként részben ragasztással rögzítenek, így állatható az oldallapokhoz való távolsága (a hangszín is változik ezzel).
Az előlap mögött hagyományosan gitárhúrt, 
újabban pedig acélsodronyt feszítenek ki.
A dob alján gumilábak, vagy filc van.

Mára széles körben elterjedt a cajon, mivel részben képes egy dobfelszerelést kiváltani.

Nem csak kézzel, hanem akár fém kefékkel, és hagyományos basszus dobpedállal is használják.